Az első kapcsolat
Későn érő típus voltam, vagyis inkább későn típus vagyok. : )
Tini éveimet a barátaimmal töltöttem, kirándultunk, buliztunk, hülyültünk. Valahogy nem éreztem hiányát annak, amit a barátaim nagy része viszont igen: "De jó lenne egy csaj!" Érdekes, de még 17 évesen sem azt mondtam, hogy: "De jó lenne lány/pasi!" Hanem azt, hogy "Fiatalok vagyunk még, élvezzük!"
Sokat gondolkoztam már rajta, hogy mi lett volna ha úgy alakul az életem, hogy (teszem azt) 15 évesen már lett volna párkapcsolatom. Hogyan éltem volna meg? Vajon ugyanazok az előnyök/hátrányok lettek volna jellemzőek egy ilyen kapcsolatra is, mint egy heteroszexuális tini szerelemre? Vagy tegyük fel, kiderült volna már az elején, és én lettem volna az a suliban, akit emiatt kicsinálnak? Vagy a családom előtt nem tudtam volna titkolni? Vajon máshogy alakult volna az életem, ha ennyire fiatalon utat tudtam volna nyitni a bennem rejlő érzéseknek? Persze ezek már múltbéli dolgok, amiken változtatni mint tudjuk, nem lehet...
...de nem baj, mert talán így kellett lennie, mert visszagondolva, ezek az évek nagyon szépen teltek. Jó volt középsulisnak lenni, barátságokat kötni, nagyokat bulizni, kirándulni, egyszóval élvezni a gondtalan diákéletet.
Végzősként lett először igényem arra, hogy szeretnék valakit magam mellé. (talán megérintett a változás szele) Olyan valaki, akivel szorosabban megoszthatom az életemet, aki mindig ott van, aki megért, aki törődik velem. Nem úgy mint egy barát, hanem mint egy társ. Az első próbálkozásom kudarcba fulladt, és csak sokadikra találkoztam olyan fiúval, akivel érdemes volt valamit is elkezdeni.
Viszont vidéken éltem, távkapcsolat lett a dologból. Ritkán találkoztunk, de akkor jó volt. Átléphettem végre 1-2 határt, amire testileg és lelkileg is nagyon vágytam már. Aztán nem tartott sokáig az egész, tán még 2 hónapot sem, de sokat köszönhetek annak a srácnak.
Christof
Szeretve lenni
Mit is jelent számomra a kapcsolat? Amikor két ember ugyan úgy érez a másik iránt, viszonoznak és kapnak.
Két ilyen kapcsolatom volt: az egyik lánnyal, a másik a mostani barátommal.
Mindkettő hosszú ideig tart-tartott. Mindkettőben fejlődtem, mind olyan élményt adott, amit nem tudok helyettesíteni.
Nem tudom szétválasztani, vagy összehasonlítani őket, mert más volt a szerepem, máshogy gondolkodtam. Lánnyal én voltam a srác, olyan voltam, mint minden "normális" fiú...kicsit lányos azért.
Mivel lánnyal volt az első kapcsolatom, sokat tanultam az alkalmazkodásról. Aztán, amikor jöttek a fiúk, már képes lettem volna szerelemben lenni, de nem éltem még ki magam.
22 évesen, mikor először voltam sráccal, kezdetét vette az, amit kiélésnek neveznek. Fél év alatt voltam annyi emberrel, mint más 4-5 év alatt. Szégyellem is magam. Viszont volt mit behozni, hogy 23-24 évesen megérjek arra, amire a korombéliek, vagyis, hogy azt mondjam, stop, én most már egy ember mellett képzelem el az elkövetkezendő éveket.
A kapcsolatom a barátommal - gondolom nem okozok meglepetést - nehéz döntéseket is igényel. Képesnek kell lennem kompromisszumokra, igazodni hozzá, s kialakítani az egyensúlyt.
Egyensúlyt közöttem és az ő szuverén élete között; hogy ne én legyek reggel a felkelő nap, éjszaka a felkelő Hold. Anno ezt elrontottuk a barátnőmmel. Túl sokat követelt, minden percet együtt töltöttünk, nem volt szabad terem, s egyre jobban kezdett csömöröm lenni. Ráadásul a jövőmet a fővárosban képzeltem el, ő nem.
Külön váltunk.
Most viszont más a helyzet. Életem eddigi leghosszabb kapcsolata. Lassan másfél éves. Érzem a szeretetet, amit viszonozok is. Barát is vagyok, de főképp társ. hagyom, had legyenek titkai, amiket a barátaival oszt meg, s meghallgatom az igazán fontos titkokat, amikben csak rám számíthat.
Egy kapcsolat ezt jelenti. Áldozatot, bizalmat, egyensúlyt, szerelmet, barátságot. Akkor működik jól, ha mind a két fél részéről adott. Ha az elkövetett hibákat fel tudják dolgozni, képesek felnőttként kezelni.
Nem hiszek a gyerekszerelemben, ellenben hiszem, hogy az igazán tartós, felnőttes, őszinte érzelmek, amik mögött az érzések és a racionalizmus kényes egyensúlyának döntései állnak csak huszonéves korban, több csalódás és öröm után alakul ki. Kell a tapasztalat. És ez a tapasztalat csak akkor mutatkozik meg igazán, ha már voltak előtte precedensek.
Egy kapcsolat akkor jó, ha mind a két fél mögött vannak évek, emberek.
xoxo Maxen
Kategóriák: Kapcsolatok, Maxen bejegyzései Címkék: heteró, kapcsolat, meleg
írta: Maxen
Cigi, csók és szex
Amikor oda jut az a szerencsétlen m. blogger, hogy az első kapcsolatáról hányjon gondolat formálta betűket a HP monitorjára, váratlanul óriási problémákba ütközik. Mi az a kapcsolat? Mikor volt nekem kapcsolat? Mindig kapcsolatban vagyok. Állandó jelleggel kapcsolódom fiúkhoz, lányokhoz, és egyebekhez. Egy vasból szőtt háló közepén ülök, méla mosollyal szemlélve a tanácstalanul rángatózó, hálóba akadt embereket.
Leül a blogger. Nem tud írni. Még nem tudja, mit kellene. Kimegy. Elszív egy cigit. Közben gondolkodik. Rákacsint a piros Lucky és a színes füstje megsúgja neki a választ: az első kapcsolatod… amikor először szerelmes voltál, és amikor először viszonozták a szerelmed.
Egyszer voltam csak szerelmes. De mi az a szerelem? Kérdezné most a kivetülésem. A szerelem az a biológiai folyamat, amiről most nem írok, mert hosszú és bonyolult lenne. A szerelemnek – a tudósok bebizonyították végre – semmi köze nincs a szexhez. Az emberiségnek ezt még el kell fogadnia. Szerelem, amikor nincs benned üresség. Szerelem az, amikor az egész Világ reszkető lábakra emelkedik és rázza magát. Amikor egyszerre vagy fent és egyszerre vagy… lent. Amikor beléd költözik valami. Valami olyan, ami betakarja a – már születésünkkor bennünk levő – fekete foltot.
Amikor én először szerelmes voltam fiúba. Az szörnyű volt. Szörnyű volt, mert még tejfölös volt a szám. Nem tudtam semmit. Mindig rá gondoltam, s ő mindig messze volt tőlem. Hülyeségeket csináltam. Millió-milló őrültséget, amit ma már betudok a fiatalságomnak. Persze az a fiú nem volt szerelmes belém. Volt egy barátja. Aztán nem volt. És akkor egymáshoz sodort az élet. Akkor talán megszeretett. Bár sosem mondta ki, hogy szeretlek. Ahogy én sem. Azóta senkinek.
Sokáig voltunk együtt. Nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk. Az emberek változnak. Nem lehet elvárni, hogy a tizenhat éves rózsaszín álom örökké tartson. Semmi nem tart örökké. Az első kapcsolatom. Szörnyű volt. Most visszatekintve. Persze, ahogy akkor megéltem, az felrepített. Boldoggá tett. Amikor belegondolok, hogyan hajtottam puha fejemet a mellére, ahogy az átszuszogott vagy épp átszerelmeskedett éjszakákra gondolok, elmosolyodom. Minden szörnyűsége ellenére nem kívánhattam volna jobb fiút magam mellé. Örülök neki.
Aztán a Dunán lecsorognak a dinnyehéjak. Meg az évek is. Az emberek meg változnak. Folyamatosan. Átértékelődik a kapcsolat szó jelentése. Mindenkinek mást jelent. Neked mit jelent? Bezártságot? Szabadságot? Kötelességet? Szerelmet? Melegséget? Állandó szexpartnert?
Vagy mindezek groteszk keverékét…?