Előbújni könnyű!?
Sokáig titokban tartottam a meleg világgal kapcsolatos dolgaimat hetero barátaim előtt. Mégis sokszor kereszteződött akaratlanul is a két "világ".
Ilyen volt az, amikor "társkereső" oldalon közeli ismerősöket találtam meg, vagy például egy közeli barátnőm halálosan szerelmes volt egy srácba, aki sajnos húzta is rendesen az agyát. (a fiú pedig már évek óta fent volt meleg oldalakon, és aki közelebbről ismerte tudta, hogy semmi köze a lányokhoz)
Emiatt a történések miatt sokáig úgy gondoltam, hogy az emberek nagy többsége biztosan titokban tartja melegségét, és csak a nyugatiaknak van arra lehetőségük, hogy melegként vállalhassák önmagukat.
Amint persze én is jobban belevetettem magam az ismerkedésbe, a melegekkel való barátkozásba rájöttem, hogy sok melegnek van legalább 1-2 (rendszerint lány) barátja, akikkel megosztották életük ezen felét. Egy ideig én ezt sem éreztem fontosnak. Teljesen külön ágon kezeltem a két dolgot. Meg különben is. Akkoriban még nem volt senkim, tehát sok mindent nem tudtak volna kezdeni a ténnyel, hogy meleg vagyok. (az esetleges első "sokk" után)
Aztán mikor végre megismerkedtem olyan sráccal, akit nagyon megkedveltem, és jó esély volt egy kapcsolat kialakulására, akkor már nem tudtam tovább ezt magamban tartani. Hiányérzetem volt, mert ezt nem tudtam senkivel megosztani. Egyik héten aztán ez megváltozott:
" A lányok megérkeztek, dumálgatunk együtt és külön is. Majd mondtam nekik, hogy menjünk el sétálni, hogy elmondhassam, mit akarok. Timinek egyik közös óránkon már mondtam, hogy van valami bejelenteni valóm, (majd ezt tovább is pletykálta Jázminnak) szóval ő már azóta ezen agyal, és valami rossz dologra gondolt...
Elindult tehát sétálni, jött velünk egy darabig az egyik lakótársam, de mivel tudta, hogy hat szemközt is akarunk majd lenni, így egy idő után ő visszafordult. Na T&J egyből elkezdtek faggatni, hogy na mi a baj. Én meg mindig csak mondtam, hogy még mennyünk egy kicsit, még menjünk... Eléggé ideges voltam... :/
Majd elértünk egy padhoz, ahonnan már nem volt visszaút. Elkezdtem azzal, hogy: "Tudom ilyet nem kérhetek, de mégis ígérjétek meg, hogy nem fog közöttünk semmi változni..." Jázmin már mondta is, hogy jó ő tudja mi van...Timinek nem esett le, de hamar kinyögtem, hogy: "Meleg vagyok" Ezután el is bőgtem magam, egyszerűen nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Timinek hatalmas kő esett le a szívéről, hogy "csak ennyiről" van szó, és utána pedig már csak arra kaptam fel a fejem, hogy együtt ölelnek. (L) "
Ők voltak nekem (édesanyám után) a legfontosabbak, akiknek muszáj volt erről tudniuk. Azóta 1-2 emberrel kiegészült ez a lista, de addigra már "rutint" szereztem a 'cé-ó-zásban'.
A konklúzió az, hogy előbújni könnyű. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a másik feltétel nélkül szeret minket.
Christof (christofblog@gmail.com)
Eddig 2 komment érkezett
(
)
-
1. Pitypang
2011. 03. 27. 15:39 -
2. angel.o
2011. 04. 01. 0:37Na jah, ha az ember tudná előre... de csak akkor derül ki, amikor már megtörtént, onnan meg már nincs visszaút! Addig az emberben gűlik a félelem és az aggódás és nem amiatt, hogy esetleg a barátnak gondolt ember lelép (had menjen), hanem amiatt, hogy csalódunk magunkban, az ítélőképességünkben, az emberismeretünkben ...
A lényeg végül is valóban az, hogy a feltétel nélküli szeretet a kulcsa mindennek és nem csak a C.O. kapcsán!
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Én 12 évig vártam, hogy elmondjam a legjobb barátnőmnek azt, hogy meleg vagyok. Most visszagonolva nem kellett volna ennyit várni vele.