Az első CO
Füstszag. Két sör, két vodka és sok szál cigaretta. Kocsmanesz. Egy lány, és egy m.
Nekem ez kellett a coming-out-hoz. Gyakorlatilag csak néhány szó volt. Megelőzte millió gondolat, kétely és aggodalom.
Már néhány év eltelt azóta, de magam előtt látom magam, és a lányt, a lányt a babzsák fotelbe süppedve, látom a végzetem, hallom a sóhajok suttogó kiáltását, látom az arcom vonásait, rezzenéseit, érzem a nyelvemen a szavak súlyosságát.
Féltem, rettegtem, féltem a választ, féltem a reakciót. Szó lett mondva. Figyelj, tudod, van a mostani barátnőm. Ő nem nő. Fiú.
A lány felkacag, csengő kacagással: ne viccelj, m.
Nem viccelek.
Elnémul a kocsma, elnémul az arcvonások párbeszéde. Csönd. Csönd. Csönd.
Néma hazamenetel. Értetlenség és kételyek.
Aztán este az sms. Ne aggódj. Nem változik semmi. Így is ugyanúgy szeretlek.
Igaza van. Egy CO-tól nem változik semmi. Ne legyen kétségetek. Feleslegesek.
Egy postit
2007 február vége felé járunk. Captain ziláltan vág át a fagyott Fagyivároson unokatestvére háza felé, ahol csapnak egy "görbe estét". 15 évesen a görbe este számomra még mentes volt az alkoholtól, cigitől és egyéb ártalmas förtelmektől- sokkal inkább jelentett jóval éjfél után fent létet, nevetést, filmeket, beszélgetést- könnyed és egyszerű gyermeki együttlétet.
2007 február vége felé, azon a zimankós fagyivárosi éjszakán minden megváltozott.
Feltett szándékom volt beavatni Nórit valamibe, aminek kilétét, természetet, mibenlétét még én sem nagyon értettem, nem fogtam fel teljességében, nem tudtam keresztüllátni rengeteg rétegű természetén és a társadalmat megosztó természetén.
Akkor úgy tudtam, más vagyok. Ma azonban már tudom: cseppet sem vagyok más, mint bárki. Az a fagyos februári este Fagyivárosban az első lépés volt ennek felismeréséhez.
Hogy ne tudjak megszökni magam elől, már jó előre bejelentettem: el akarok mondani valamit. Ő pedig rögtön faggatni kezdett, gyermeki kíváncsisággal akart tudni mindent arról, amiről jószerével még én sem tudtam sok mindent.
Szenvedtem. Makogtam. Dadogtam, hebegtem- habogtam, szavakat keresetem de nem találtam: kértem hát egy postitet.
Hazugsággal indítottam az életem új, a kiteljesedés és önfelismerés felé vezető szakaszát: azt írtam, nem csak a lányokat szeretem.
Ez a kis ferdítés, ez az önkímélő kis hazugság indította el azt a lavinát, aminek utórengései még ma is sziklákat gördítenek, árkokat és völgyeket nyitnak meg- formálják és alakítják a tájat.
Vége lesz valaha is...? Azt hiszem, ez egyike azon számtalan kérdésnek, amire sem én, sem Te, se senki más nem tud válaszolni.
Kategóriák: Felismerés, Captain bejegyzései, Felvállalás Címkék: coming out, felvállalás, meleg
írta: captain29