GayTalk

COnegatív

Tőlem nem megszokott módon negatív dolgokról írnék a coming outtal kapcsolatban. Igen, rengeteg meleg srác van, akinek nagyon jól fogadja az anyja, sokk éri persze, de egy kis idő múlva megemészti és házhoz várja a fia (szintén meleg) haverjait, barátait vagy esetleg párját, egy kis teázásra. Oké, ez mind szép és jó, de mi van akkor, ha mégsem a legjobban alakulnak a dolgok? Most ezt fogom leírni.

Aki nem ismeri az eddigi életemet, annak most tartok egy kis bevezetőt, aminek tartalma szoros összefüggésben lesz az előbújásommal. 2008 nyarán megismerkedtem egy sráccal, három hónapig voltunk együtt, hogy röviden jellemezzem, egy zsarnok, álszent, Oscar-díjas színész, pszichopata és nagyképű. 2008. augusztusában ő mondta ki a végét, mégis elkezdett zaklatni. Nos, ez odáig fajult, hogy majdnem rendőrségi ügy lett belőle. Folyamatosan megfogalmazta különböző "szép" jelzőkkel és szavakkal a leveleit, SMS-eit, melyekben testi erőszakkal és azzal fenyegetett, hogy lejön és mindent kitereget a családomnak. Meg is tette az első lépést, testvéremnek küldött neten egy levelet, de szerencsére tudtam tesóm jelszavát és kitöröltem a levelet. Azon a napon volt ez, mikor előbújtam. Nem bírtam tovább, féltem, hogy elmond mindent anyuéknak. Jobbnak láttam hát megelőzni és gondoltam, itt az ideje őszintének lenni anyuval.

Az előbújás

Bementem hozzá, tesóm szobájában gépezett. Megálltam mellette, zavaromban azt sem tudtam, mit csináljak. Felültem, felálltam, forgolódtam össze-vissza, de nem is igen haboztam, bő 10 perc alatt rázúdítottam mindent. Kiderült, hogy ő már sejtette, de csak a páromról, akit ő úgy ismert hallásból, mint a haver, akihez járkálok. Nem is emlékszem tisztán, hogy mondtam el neki, talán rákérdezett, hogy én is meleg vagyok-e. Arra számítottam, hogy majd sírva toporzékol, netán elájul. Nem így lett, csak nézett, meresztette a szemeit rám, szerintem sokkot kapott, nem tudta hova tenni a dolgot. Később el is mondtam neki, hogy mi vett rá az előbújásra. Megkértem, hogy beszéljen a párommal/exemmel. Fel is hívta, Ká (nevezzük ennek) pedig neki is lehazudta az eget. Nos, Kának nem volt elég, miután abbahagyták a beszélgetést, jött is a levél neten, hogy apámnak adja elő, hogy meleg vagyok. Na ekkor már anyu és én is fokozhatatlanul idegbetegek voltunk, anyu megint felhívta és közölte vele, hogy ha nem hagyja abba a zaklatást, rendőrséghez fordulunk. Erre Ká letette a telefont. Mikor már kicsivel nyugodtabbak lettünk, bementünk egy szobába és elkezdett kérdezősködni az érzéseimről. Egyébként Ká azóta nem zaklat, sőt, még mindig szeret, de leszarom.

Nem értette, mi a jó abban, ha egy pasi pasival dug. Nem értette, mihez tudok kezdeni egy azonos nemű testtel. Megálapodtunk abban, sőt, én kértem, hogy menjünk el egy pszichológushoz, mert vannak ismerőseim, akiknek segített. Úgy gondoltam, hogy majd hármasban megbeszéljük a dolgot, ha kettesben nem tudjuk, de a mai napig nem vette a fáradtságot anyu, hogy elmenjünk. Azt vágta a fejemhez, hogy nincs már bennem reménye, nem fog tudni örülni a jövőbeli sikereimnek, hogy nem lesz hosszú életem és meg ne lásson egy fiúval kézen fogva sétálni az utcán. Kiakadtam, de betudtam azzal, hogy ez a kezdeti sokknak köszönhető és hamarosan megnyugszik majd. Teltek-múltak a napok és a melegségem tabu téma volt. Egyáltalán nem került szóba, tudtam, hogy kellemetlen neki ez az egész, így nem is erőltettem, éppen csak akkor hoztam fel, mikor mentem melegbuliba, hogy tudja, hol töltöm az estét. Szélcsend volt egészen keddig, amikor is összevesztünk, ő is lehordott én is lehordtam, de mindennek a hátterében, úgy gondolom, a melegségem állt. Megértem, hogy óriási megrázkódtatásként érte az előbújásom és mind a mai napig küzd a tudattal, hogy meleg vagyok, de valahol megszűntem a fiának létezni. Ez tudom, drámaian hangzott, de úgy érzem, hogy már kevesebb gondot fordít rám. Köztünk mindig volt feszültség, elismerem, de amióta tudja a dolgokat, jobban hanyagol. Nem igazán veszi figyelembe, amit mondok. Abszolút nem próbál nyitni felém, érzékelem, hogy szeret, de már nem úgy. Nem is tudom kifejezni ezt az érzést, ezt érezhetik a velem hasonló cipőben járók. Mintha én lennék az, aki megválasztotta, hogy na, akkor most meleg leszek. Mindazonáltal nem hordhatom le a sárga földig és nem is ez a szándékom, hiszen akkoris az anyám. Csendben tűrte, hogy melegparty-kra járok, hogy meleg haverjaim vannak (akiktől tiltott a Kával kirobbant botrány után, szóval féltett a melegektől, sőt, egy kis ideig azt hitte, mindenkivel lefekszem, akit ismerek, de szerintem ezt nem gondolta komolyan...). Rossz véleménnyel van rólunk, ez nem vitás, ehhez viszont az is hozzájárult, hogy már a melegvilág ajtajának küszöbén szembesülnie kellett az árnyoldalakkal, például Kával.

Srácok, én azt tanácsolom, hogy akármennyire fáj és bánt a szülő elutasítása vagy érdektelensége, legyetek férfiak és ne essetek össze! Ez egy igazságtalan helyzet, a jövő pedig nem lehet olyan kegyetlen velünk, hogy még igazságtalanabbá tegye. Csak jobb lesz! Ha igazán akarjátok (és hát miért ne akarnátok), jobb lesz! Csak ezt tudom nektek mondani! Csak pozitívan! Árnyékos völgyből az ösvény csak a napsütötte rétre vezet. És remélem, anyuval majd ketten fogunk kijutni oda...

"Life is just a learning experience" - Jade Cole

Vágjunk a közepébe! Meleg vagyok. Hogy miért? Nem tudom, már igazából nem is érdekel. Azt viszont tudom, hogy már óvodás koromban másként viselkedtem, mint a többiek. Míg a fiúk autóztak, én a játékfigurákat részesítettem előnyben, kifejezetten a barbie-kat. Mondjuk elég fura, hogy szüleim vettek is nekem. Persze én kértem azzal a magyarázattal, hogy filmet forgatok velük.

Mindig is a lányok társaságát kerestem. Ez mind a mai napig így van. Emlékszem, kisiskolásként öten alkottunk egy klikket, én voltam az egyedüli fiú. A suli hátsó udvarán, ahol senki sem látott minket, együtt táncoltunk és énekeltünk, sokszor még kendőt is tettem a fejemre, mintha hosszú hajam lenne. Ejj, transzvesztita-hajlam. :DD Totál lányos kisgyerek voltam, nagyapám abban az idően kérte tőlem, amire most is tisztán emlékszem: "Most már egy kicsit férfiasabban!" A suliban el is lettem könyvelve a buzinak. Most, hogy belegondolok, eddigi életem során minden nagyobb társaságban (pl. osztály, néptánccsoport) kételkedtek a nemi hovatartozásomban. Noha voltak gyerekszerelmeim, jártam kisiskolásként lányokkal, de nem számít, hisz kinek ne lettek volna pindurkapcsolatai. De ez nem számít.

Teltek-múltak az évek és egyre inkább komolyodtam, ezzel együtt pedig csendesedtem. Elkezdtek érdekelni a fiúk. Hatodik osztályos voltam, mikor információéhesen kutakodtam könyvekből és neten, vajon mi ez az érzés, ami rabul ejtett. És kiderült: ez a homoszexualitás. Nem estem pánikba, nem is akartam elfojtani magamban, inkább azon voltam, hogy senki se tudja meg. Mivel konzervatív és anyai ágon vallásos családban nőttem fel, kihatottak rám szüleim nézetei, így máris az jutott eszembe, hogy úristen, nem lehet majd családom és kitagadnak, ha kitudódik. Onnantól kezdve ez lett a legmélyebb titkom. Visszahúzódóbbá váltam. Nem sokkal később kezdetét vette az az időszak, mikor még jobban belemerültem a témába és mára már nincs olyan oldal, amit ne kerestem volna fel. Először is szembesülnöm kellett a szomorú ténnyel: utálnak minket. Azonban nem próbáltam lányokkal járni, sem ostorozni magam emiatt. Azt sem mondom, hogy könnyű volt elfogadni, de nem volt iszonyatosan nehéz. Ehhez persze az egóim is hozzájárult később.

Elballagtam általános iskolából és jött a gimi. Plátóian szerelmes lettem egy végzős srácba. Ha elmentünk egymás mellett a folyosón, eszméletlenül zavarba jöttem, sokszor rá se mertem nézni, holott ő megtette és néha még meg is akadt a tekintetünk egymáson. Ekkor voltam 15 éves. Ma már kezdeményezően rámosolyognék vagy valami, de akkor persze még nem volt hozzá bátorságom.

Felfedeztem a chatet. Az állításaim azonban sosem edték a valóságot. Mindig csak hazudtam és hazudtam, mert féltem, de legalább kapcsolatot teremtettem melegekkel egy kis időre. 2008 februárjában (16 évesen) találkoztam személyesen életem első melegével, akit MSN-ről már két hónapja ismertem. Nagyon izgultam a találka előtt. Bemutatkoztunk egymásnak, elmentünk inni valamit (na nem kocsmába, hanem egy elegáns kávézóba :D), aztán még sétálgattunk és elbúcsúztunk egymástól. Tőle szereztem tudomást a helyi melegbuliról, azelőtt azt sem tudtam, hogy létezik ilyen a városban. A találkozást követően felbátorodtam és ténylegesen elkezdtem ismerkedni meleg srácokkal. Már nem hazudtam, csak magamat adtam, így szép számmal gyűjtöttem az ismerősöket. A srác többször is hívott melegbulizni, de csak negyedjére mondtam igent, mert addig féltem elmenni, persze kerestem a jobbnál jobb kifogásokat. Még jó, hogy egyáltalán érdekeltem és tovább erősködötött. Szóval lementem és az volt életem legjobb melegbulija. Azt az érzést kívánom minden olyan zöldfülűnek, aki először jár olyan helyen (a zöldfülű kifejezés itt nem bántás, hisz én is az voltam). Persze én lettem az újfiú, akire mindenki kíváncsi. Ez mindig így van: ha helyes vagy és kezdő, sokan rád fognak nyomulni. A buliban találkoztam egy mai napig jóbarátommal, akivel már két hónapja MSN-eztem. Nagyon jól éreztem magam.

2008 áprilisában mondtam el két akkori barátnőmnek, hogy meleg vagyok. Nyáron pedig megcéloztam két gyerekkori barátnőmet és velük is tudattam. Tisztelték, becsülték, hogy közöltem velük és onanntól kezdve mindig kérdezgettek, hogy mi miként történik a melegvilágban. Ez természetes folyamat: azok, akik jól fogadják a dolgot, nyitnak és kíváncsiak. Aki meg az előbújás után leszar, az sose szeretett.

Jött a nyár, jött a "szerelem" (azért idézőjel, mert igazából szerelem a szerelembe). Vegyük úgy, hogy az első párkapcsolat, amire az egész nyaram ráment. Nos, nem volt egy love story. Féltékenység és hazugságok árnyékolták be a kapcsolatunkat, amibe túl hamar belerohantam. Kis kezdő voltam, örültem, hogy wow járhatok egy fiúval, szexelhetek egy fiúval és megélhetem a meleg oldalam is. Nem voltam eléggé körültekintő, de elé naiv ahhoz, hogy belemenjek. Lehetett volna több eszem? Később az exei kezdték zavarni a vizeket, az istenért se hagyták volna, hogy nekem jó legyen. Párom is elég nyitott volt feléjük, sőt, állítása szerint barátaivá fogadta őket, visszajárt hozzájuk. Ez engem nagyon zavart. Úgy gondoltam, hogy érez valamit irántuk. A szakítás után már nem így vélekedtem, de miután megtudtam, hogy még szexel is velük... visszatértem ahhoz a nézethez, amit a kapcsolatunk idején vallottam: ha még benne van az ex a képben, ott biztos van valami. Értitek. Továbbá a párom a szüleimnek is el akarta mondani, hogy meleg vagyok. Erőszakoskodott. Akkor kellett volna őt otthagynom, de látjátok, idióta voltam és még vele maradtam. Hogy mi lett a vége? Egy botrányos szakítás. Ő mondta ki a végét, mégsem hagyott nyugton, folyamatosan zaklató leveleket és SMS-eket kaptam tőle. Na meg újra elkezdett fenyegetni, hogy lejön hozzánk és mindent kitereget anyuéknak (annak ellenére, hogy nem is ismerte őket). Jobbnak láttam, ha megelőzöm és én leszek az, akitől anyu megtudja az igazat.

Bementem tesóm szobájába, ahol anyu épp netezett. Rázúdítottam a dolgot röpke tíz perc alatt. Nem sírt, nem akadt ki, csak kérdéseket tett fel nekem meglepődve. Arra kértem, hogy hívja fel és állítsa le az exemet. Meg is tette, a zaklatás befejeződött. Anyu másnap már a következőket vágta a fejemhez (gondolom addig még sokkban volt és csak aznapra fogta fel, hogy mi is van): "Szeretlek, de nincs már benned semmi reményem."; "Hogy pusziljalak meg, ha tudom, hogy azelőtt egy fiú ért hozzád?"; "Nem lesz hosszú életed." (célzott az AIDS-re). Oh, ha már az AIDS-nél tartunk, a párommal óvszer nélkül szeretkeztem, megijedtem és már rohantam is tesztre. Negatív lett, de a rémület megvolt. Aranyszabály: védekezz! Visszatérve anyura, teltek-múltak a napok és egyre inkább kezdett leülepedni benne az, hogy meleg vagyok. Azonban a téma máig tabu köztünk. Nem beszélünk a melegségemről, nem is erőltetem. A hullámvölgyekből most egy időre kikecmergett és megnyugodott, de félek, ha lesz párom, újra közéjük téved majd. Mintha lazult volna egy kicsit a kapcsolatunk... nem is tudom.

Számos dolgot tapasztaltam a melegvilágban és valószínüleg tapasztalni is fogok még sok mindent. Azt hittem, hogy minden szép és jó, de tévedtem. A melegek közt is ugyanúgy megy a szarkavarás, a kétszínűség, a hát mögötti susmus, a rosszakarás és az általam oly gyűlölt hajtűdobálás. Találkoztam olyan meleggel is, aki a szerepét féltette a helyi melegéletben. Tartott tőle, hogy ő lejárt lemez lesz és én fogok kelleni mindenkinek helyette. Őt bárki ágynak dönti, engem nem, szóval meg is maradt a ribanc-imidzse. De nem csak rossz tapasztalatokat szereztem! Találtam magamnak barátokat is, megértő lelkitársakat, sőt, azt mondom, hogy az első kapcsolatom is megedzett. Én is elkövettem a saját hibáimat, amiket a teljesség igénye nélkül fel is soroltam ebben a szövegben.

És ma már élem életem a melegségemmel, a pasikkal együtt. :) További történetek hamarosan!

Hi divas!

Hát igen, én is itt vagyok. :) Egyetértek az előttem szóló Captainnel és Spikey-val. Nem igazán dolgoztam még csapatban, de sok reményt fűzök ehhez a bloghoz. Először is alapvető célkitűzés azoknak a srácoknak a "felvilágosítása", akik még nincsenek igazán tisztában az érzéseikkel vagy már kezdenek belekóstolni a melegvilágba. Ám nem csak hozzájuk szólunk.

Kölcsey írta Parainesis c. művében, hogy az ember a közösségé, nem önmagáé (hogy egy kicsit művelődjünk, hisz nincs tudás, ami haszontalan). Nos, mi itt értetek leszünk. Ha bármi észrevételetek vagy problémátok van, hozzánk bátran fordulhattok. ;)

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja