GayTalk

Hogyan ismerkedsz egy meleggel?

Mindig azon gondolkozom, vajon az interneten kívül hogyan lehet ismerkedni?

Számomra biztonságot és nagyobb lehetőséget ad egy internetes ismerkedés, mint a személyes kapcsolatfelvétel. Nem úgy éltem meg a meleggéválást, mint azok, akik már fiatal koruk óta tudják magukról. Én katasztrófaként, a korábban tervezett életstílus átalakítását, egy új életmód kialakítását jelentette.

Az internet nekem sokat adott, elvenni pedig minimálisat vett el. A chat-tel kezdtem. Nem tudtam, mit és hogyan. Nem voltak információim más lehetőségről. Vidéken éltem, így szóba se jöhetett, hogy a fővároson kívül máshol is keressek valakit. Amúgy is Budapestre építettem, felesleges kitérő lett volna kísérteni a Sorsot, hogy netán lebukok a barátok, családtagok, szülők és nagyszülők előtt.

A chatet hamar kinőttem. Mutattak pár oldalt, a randit és a gayromeot. Lételemem, hogy mindenhol csinosítsam a profilomat, hogy egyedi, jellegzetes stílusban írjak bemutatkozót!

Aztán az ismerkedés...szépen lassan kialakultak az aranyszabályok és a szokások. A chat-et elhagytam, akár csak a randit. Buliban sose ismerkedtem; s 1-2 kivételtől eltekintve mindenkihez úgy álltam, mint barát. Az első találkozás csak két sok levelet váltott barát személyes találkozása, nem randi! Ez sokszor fordult visszájára...mikor kiderült, hogy az érdeklődés egyoldalú, s nem az én oldalamról érlelődik.

Kínos percek, de szükségesek, amikor közöljük a másikkal, hogy bocs, de ezt én nem úgy gondoltam...átéltem már, s túléltem már sok ilyet.

A személyes ismerkedés, amikor nincs internetes tárkereső előzménye, az számomra egy talány. Ritkán...talán sose próbáltam. Én IRL (in real life) csak barátokat szerzek, csak barátkozom. Netán flörtölök. De hogy első alkalommal randiba ugorjak...olyan egyszer volt, 2 találkozás után temettük kettőnket.

Két kivételtől eltekintve sose írtam üzenetet senkinek, s az a két kivétel is inkább csak egy-egy baráti levélváltásba kanyarodott.

Ha leírom, mit gondolok és ki vagyok, az emberek tudják, kivel állnak szemben, tudják, mit kaphatnak és mire számítsanak. Lehet, hogy olykor többet ígérek, de ez csak azért lehet, mert először barátkozom, s csak aztán lépek tovább. Kis lépésekkel haladok előre. Nem várok senkitől semmit, s elvárom, hogy tőlem se várjanak semmit.

Szóval az internet. Én erre esküszöm, nekem az vált be. Talán azért, mert fontosabb volt, hogy megmutassam magam a világnak, minthogy megismerjem a világot.

xoxo Maxen

Homokszem, káprázat

Nyomja egy teher a vállamat. Szeretnék elfutni, messze szaladni...jó messzire. Felmérem a lehetőségeket, aztán nagy lendületet veszek és csak rohanok. Meg se állok.

Magam mögött hagyom a lányt, aki szeret, s akit én is szeretek. Menekülök az addig nem tapasztalt nyomás elől.

Majd hirtelen megállok.

Körülöttem már semmi se az, ami régen volt. Hol van minden, merre van mindenki? Az események felgyorsulnak. Olyan sok mindenre kellene most összpontosítanom, de semmire se tudok. Belekerülök a mókuskerékbe.

Chat-en beszélgetek melegekkel. Azt hiszem, úgy gondolom, ők nem csak barátokat keresnek...valaki olyan kellene, akivel megoszthatom a bajomat, de a chaten nincs senki ilyen. Imponál az udvarlás, a dicsérő szó, de valahogy nem az igazi, valami hiányzik mindebből.

Messzire szaladtam, s csak egy helyben toporgok. Nem találom az új utat. Nem tudom itt mi a fehér, és mi a fekete. Tanácstalan vagyok, de elkezdtem valamit, s nem hagyhatom abba.

Ha már belefolytam az internetes ismerkedésbe, hát tűzzünk ki egy célt: miért is teszem mindezt?

Nem ismerem be, hogy meleg vagyok, nem ismerem be, hogy ez kell nekem, de tetszenek a bókok, tetszenek a srácok és a helyzet. Tetszik, hogy nem én udvarolok, hanem engem halmoznak el figyelmességgel. Tetszik, hogy mindezt egy srác teszi! Több srác!

Nincs tapasztalatom...se rossz, se jó, így viszont a döntés nehéz. Végül lépek egyet előre, s beleugrom a vízbe. Nem érdekel, ha elnyel, a lényeg, hogy érezzem a hullámokat, amiket eddig láttam. Csapkodom, köpöm ki a számból a vizet. Utálom magam, hogy vonz és taszít ez!

Sikerrel veszek egy akadályt, ami önbizalmat ad, s ezt az önbizalmat kiterítem ebben a "titkos" életben is. Felbuzdulva egy hosszú út elején, találkozom egy sráccal.

Hagyom, hogy a naiv romantika magával ragadjon, s reménykedjem az első éjszaka folytatásában. Két hónap telik el úgy, hogy a környezetemben senki se tud semmit, én viszont örömtől és megalázottságtól kisírt szemmel őrzöm az élményeket.

Nehezen ismerem fel előre a helyzeteket, főleg azokat, amik utólag tanítanak meg nagy dolgot. Képtelen vagyok felkészülni válaszokkal, tettekkel, vagy csak egyszerű menekülési stratégiával.

Melegségem első éve egy korszak: a tapasztalatszerzés korszaka. Elindulok, megyek, vak vagyok. Néha úgy érzem, szeretnek, néha csak azt, hogy én szeretek. Aztán a végkifejlet: csak túl kisgyerek vagyok mindahhoz, ami világosan vázolja, nincs szeretet, nincs szerelem, pusztán egy intellektuális vibrátor vagyok, akiben lemerül az elem, s ahelyett, hogy feltöltenék, lecserélik. Néha én veszem észre, túl kevés embert csókoltam meg ahhoz, hogy tudjam, ki csókol jól.

Aztán, amikor kezdem elveszíteni az uralmat, azt mondom, hogy állj! Nincs tovább. Szusszanunk egyet, s átgondoljuk mi kell nekem:

Eltelik 2 hónap, hogy belehabarodjak, majd kiábránduljak egy fiúból. Újabb 2 hét, hogy rájöjjek, milyen könnyű az internetet felhasználni hazugságokra. Aztán újabb 3 hónap, hogy rájöjjek, nem kell elhinni minden szót, s lehet kritikusan is nézni a melegeket. Ez a hat hónap egy kemény önigazolás folyamata: beismerni, vagy legalábbis csendben eldörmögni, hogy meleg vagyok, hogy ki is vagyok én. Aztán újabb fél év a kiélés éve. Önző, tragikus, lehengerlő és elszomorító ismerkedések. Némi ironikus tapasztalat-átadás, tapasztalatszerzéssel vegyítve.

Végül egy STOP!

Nagy betűkkel felfestve a fiú mosolyára. Lefékezem. Megállok. Mosolygok.

A vállaim fölött pillantok hátra. Csak egy másodperc az egész; épp elég ahhoz, hogy mosolyogjam egyet. Mindez...minden hiba és baklövés, minden siker, minden önző és önzetlen lépés kellett ahhoz, hogy most itt álljak. Ismét előre nézek, bele a szemébe!

xoxo Maxen

Tiétek a pálya

Mivel a GayTalkot olyan közösségioldal-fajtának szántuk, szeretnénk lehetőséget biztosítani a fiatal melegek számára, hogy leírják, hogyan éreznek saját melegségük kapcsán. Mindenki számára, aki úgy gondolja, szívesen leírná, mit jelent számára a melegsége, vagy csak szimplán írni akármiről, aminek köze van ehhez a témához, az ne habozzon, írja meg, találjon ki magának egy nicknevet és az írását juttassa el erre a címre: gaytalk.blog@gmail.com ! A művet természetesen az ő nickneve alatt tesszük közzé. 

How to get addicted

Melegéletem kezdésével,  idestova több mint két és fél éve (hű de komoly idő) még az internet volt az egyetlen eszköz, amelyet felhasználtam párkeresésre, ismerkedésre. Mindaz azonban, ami később történt velem ráébresztett hogy az internet csak egy a végtelen sok lehetőség közül, amit kihasználhatunk, ha párra vágyunk (vagy egyébre).

Természetes, hogy az elején mindenki a nethez menekül és hiszi, hogy a randi.gay.hu vagy a gayromeo az egyetlen pont ahol a melegek ismerkedhetnek. A valóság azonban más.

Ha valaki identifikálja magát, vagyis ráébred, hogy meleg, problémákba ütközhet azon folyamat során, amikor megpróbálja mindezt átültetni a mindennapjaiba, vagyis nem feltűnően, de melegként járni a világban.

Hogy mit is jelent ez?

Tudni kell elsősorban, hogy a nagyvilágnál nincs skála, amely szélesebb választékot nyújtana pasikból. Tudom, nem könnyű de próbáljátok meg legyőzni az önértékelési hibátokat (erről még lesz szó itt a GayTalkon) és ha tetszik nektek egy srác aki szembejön az utcán, amíg a teraszon cigiztek, a suliban vagytok vagy akárhol: ne féljetek mosolyogni rá! Meglepő, hányan visszamosolyognak.

Persze, akkor a legjobb a helyzet ha nagy a valószínűsége annak, hogy a srácot viszont is fogod látni. Szerintem egy meleg flört semmiben sem különbözik a hetero flörttől. Ha a srác biztatóan visszamosolyog, belemegy a szemezésbe, akkor nyugodtan oda lehet menni hozzá, ismerkedni, dumálni... nos igen, és itt jön az a rész, amikor vak vezetne világtalant, ugyanis ennél tovább még nem jutottam. Leszámítva persze egy pár melegbulis kalandot, de az nem erre a lapra tartozik :P

Sajnos sok melegnél probléma a hibás önértékelés, az érdemek és értékek téves felmérése, amely torz énképhez vezet, és végeredményben lehet kóros önbizalomhiány is. Szerintem ehhez nem kevés köze van a flörtölésnek, ha úgy tetszik, két legyet üthetsz egy csapásra: új kapcsolatot építhetsz, és elhiheted magadról azáltal, hogy felkelted egy másik srác értékelését, hogy igenis érdemes vagy arra, hogy észrevegyenek.

Szóval, fiúk, csak bátran! Elő a mosollyal, hiszen az a legrövidebb út két ember között ;)

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja