"Ott megy a buzi..."
A fent említett mondatfoszlány egyike azoknak, amelyekkel életemben sajnos elég sokszor voltam kénytelen találkozni. Pontosabban nemtalálkozni mert ilyen és ehhez hasonló mondatok általában nem az ember orra előtt hanem a háta mögött hangzanak el.
Nem tudom, hányan vagytok kitéve hasonló iskolai sértéseknek nap mint nap, hiszen ahány meleg, annyi stílus. Van, aki tipikusan az az eset, akiről "soha nem találnád ki", van akiről "süt", van aki pedig "meggondolandó". A nagyszájú lúzer bunkóknak, akik a buziviccek legnagyobb terjesztői és kitalálói, a leghangosabb melegellenesek, nekik már az is elég ha van egy-két félreérthető elszólásod, mozdulatod vagy érzékenyebb vagy, mint az átlag, nem számít tovább: meleg vagy.
Tudni kell, hogy ezek az emberek mind szenvednek valamitől, amelyet úgy akarnak leplezni hogy a másikban megtalált gyengeségeket hangoztatják, remélve hogy így elterelhetik a figyelmet a saját gyengeségükről. A tény azonban, hogy tudjuk, mennyire szánalmas és gyerekes amit tesznek, nem vigasztaló és nem segít abban, hogy leszereljük, ignoráljuk őket- gondolják sokan.
Pedig segít. Ezek az emberek ugyanis olyanok, akikkel nem nagyon tudsz mit kezdeni; mivel általában nem ők a legokosabbak egy társaságon belül, ezért észérvekkel nem lehet rájuk hatni, legyőzni őket meg pláne nem hiszen ha leállsz a hülyékkel vitatkozni, akkor lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Azzal pedig, ha látványosan felháborodsz és kikéred magadnak a melegséget, inkább csak elárulod magad mint heteroságod bizonyítod, hiszen általában éppen a bűnösök bizonygatják leginkább és legelőször ártatlanságukat.
Mit lehet tehát tenni?
Én két módszert találtam beváltnak.
Az egyik az, hogy lekötelezed őket. Ehhez ki kell használni valamilyen előnyt, vegyük a legegyszerűbbet: ha te jó vagy egy tárgyból, ők pedig nem, minden erődet összeszedve erőltess mosolyt az arcodra, jó modort a stílusodba és mintha mi sem lenne magától értetődőbb, ajánld fel segítséged. Én az egyik ilyen nagyarcút elkezdtem korrepetálni angolból, és ha barátok nem is lettük, de most már köszönünk egymásnak és azóta nem szól rám egy rossz szót sem.
Vigyázni kell azonban, hogy a segítség ne forduljon át meghunyászkodott szolgaiságba. Más dolog, ha magadtól segítesz és más, ha csettintésre ugrassz, mert így cseberből vederbe esel majd.
Ha erre nem érzed magadat képesnek- hiszen leállni jópofizni és mindezt meggyőzően eljátszani azoknak akiket a halálnak arra a bizonyos testrészére kívánsz leginkább, nos ez a feladat enyhén szólva idegölő- akkor választhatod a felsőbbrendű hallgatást és ignorálást is. Vagyis: süketnek tetteted magad és éled az életed mintha mi sem történne. Ha nincs fogás rajtad, remélhetőleg előbb- utóbb feladják.
A legrosszabb ezekben az esetekben nem is az, hogy milyen hülyék az emberek hanem az, hogy mindezzel mennyi feszültséget tudnak felhalmozni. Nem győzöm azonban hangsúlyozni hogy ők ezzel csak leplezni akarnak valamit, és egyáltalán nem éri meg önértékelési hibás senkiháziak miatt kiborulni vagy valóban ócska, semmirekellő buzinak érezni magad. A legegyszerűbb nevetni rajtuk és a kicsinyességükön, majd továbbmenni.
Kategóriák: Captain bejegyzései, Személyiség Címkék: fiúk, gay, iskola, korosztály, meleg, osztály, osztálytárs, suli
írta: captain29